a Fészek

2011. októberétől új csoport működik a Fészek néven. Aki szeretné felvenni velük a kapcsolatot, írjon egy rövid levelet az afeszek@gmail.com e-mail címre.

Túl fogjuk-e élni?

A nyári vakáció végéhez közeledve együttgondolkodásra hívunk titeket! A munka, tanulás, kötelességek szoros hálójában a szabadságunk gyökereit keressük. Csupa meghatározottság a létünk, vagy nyílik egy ösvény az autonóm cselekvések felé?

Szeptemberben nem tartunk csoporttalálkozót. Erre az időre sem szeretnénk egyedül hagyni benneteket; ezért az alábbi idézetet ajánljuk figyelmetekbe.

"Míg a legtöbb foglyot az a kérdés gyötörte, hogy túl fogjuk-e élni a lágert? - mert ha nem, akkor ennek az egész szenvedésnek semmi értelme - addig az engem nyomasztó kérdés másként hangzott: van-e ennek az egész szenvedésnek, a bennünket körülvevő halálnak értelme? Mert ha nincs, akkor a láger túlélésének sem lenne értelme. Az olyan életet, amelynek értelme azon áll vagy bukik, sikerül-e megúszni vagy sem ... az olyan életet, melynek értelme egy ilyen véletlen kegyelmétől függ, azt végső soron élni sem lenne érdemes." (Viktor E. Frankl)

Találkozunk 2011. október 1-én, szombaton 15 órakor

Budapest, V. kerület, Irányi utca 19. (Gimnázium)

Csöngess és ajtót nyitunk! Mindenkit szeretettel várunk!

Köszönjük, hogy pontosan érkezel!

FB

filléres emlékeink

"A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."

                                                                            /J.A./

A csoport élete időnként válaszúthoz érkezik. A rendelkezésünkre álló tapasztalatokkal határozhatunk a folytatásról. Ezen az alkalmon a személyes kérdések előtt a közös dolgainkat fogjuk rendezni.

Ebben a helyzetben azt tarjuk jobb megoldásnak, ha nem zavarjuk meg a beszélgetés dinamikáját a később érkezők beengedésével.
Arra kérünk tehát, hogy pontosan érkezz, legkésőbb 15 óráig. Ezt követően nem fogunk beengedni!

Találkozunk 2011. augusztus 6-án, szombaton 15:00-kor.
Címünk: Budapest, V. kerület, Irányi József u. 19. (Gimnázium).

Szeretettel várunk!

SZŰRÉS

UTOLSÓ LEHETŐSÉG!

Augusztus 4-én, csütörtökön, 17 és 20 óra között ingyenes, anonim HIV és szifilisz-szűrést tartunk. A vérvétel ujjbegyből történik; a gyorsteszt eredménye a helyszínen megvárható, kb. 15-20 perc alatt elkészül. 1056 Budapest, Irányi József u. 19. (Csöngess!)

Adj magadnak 20 percet!

2011. július 7-én (csütörtökön), 17-20 óra között ingyenes, anonim HIV-, és szifilisz tesztelés.

A gyorsteszt eredménye a helyszínen megvárható.

Budapest, V. kerület, Irányi u. 19. (Gimnázium)

Mindenkit szeretettel várunk!

Ahogy lehet

"A lelki fejlődésünk mai foka csak azt teszi lehetővé, hogy az igenlést tudatosan akarjuk, s a tagadást legalább elviseljük."

(C. G. Jung)

Tudatos, vagy ki nem mondott döntéseink jelölik ki a haladási irányunkat. Egy érett és megfontolt "nem" valami nagyobb "igen" előszobája is lehet. Vagy a nemet csak kényszerből viseljük el? Gyere és gondolkodj velünk!

Találkozunk 2011. július 2-án, szombaton 15 órakor.

Címünk: Budapest, V. kerület, Irányi József u. 19. (Gimnázium).

Csöngess és ajtót nyitunk!

Ezen az alkalmon osztjuk majd ki a június hónap díjait. Köszönjük, hogy pontosan érkezel!

Szeretettel várunk!

Élném tovább az életemet

Ez a poszt már megjelent a KevinMD blogon. A szerzője dr. Martin Young fül-orr-gégész, a ConsentCare alapítója és vezetője. A szöveg eredetijét egy barátjának írta. Az illetőnek ő volt a fül-orr-gégésze, de a rák más testrészeket érintett, azaz a betegséget nem ő diagnosztizálta és nem is ő kezeli. Főleg barátként fogalmazza meg itt a gondolatait, olyan barátként, aki egyben orvos is. A szöveg sajátos feszültségét és fontosságát éppen ez a kettősség adja: kiderül belőle, hogy az orvosok a szakmai életükben a saját lelki stabilitásuk megőrzése érdekében szándékosan nem vonódnak bele érzelmileg a történésekbe, de amikor megpróbálnak a fehér köpenyből kibújni és barátként megszólalni, akkor sem válik - mert nem válhat - belőlük hamis reménykedésbe és vágyfantáziákba kapaszkodó laikus.

Dr. Martin Young először a kommentjeiben beszélt a KevinMD oldalon erről a kettősségről és a saját élményeiről, aztán a kedvező fogadtatást látva elküldte ezt a levelet az oldal szerkesztőinek, bízva abban, hogy sok embernek segíthet vele, beleértve egy-két egészségest is. 

Kedves "Robin",

Orvosi pályafutásom során eddig semmi sem készített fel erre, hogy milyen érzés lesz, amikor egy barátomat érinti majd ez a borzasztó betegség. Mint orvos, minden nap tucatjával adok tanácsokat, de azok a beszélgetések különös módon személytelenek maradnak. Most, terajtad keresztül, a rák betört a védett belső köreinkbe, és mindannyian osztozunk a döbbenetben és kétségbeesésben.

Senki sem tudhatja pontosan, hogy milyen érzés egy agresszív rákbetegséggel szembesülni, aki nem élte át maga is. Se az orvosaid nem fogják tudni, se a családod, se a barátaid. Bocsáss meg nekünk, ha félreértünk vagy rosszul csinálunk dolgokat. Ez az egész a mi számunkra is alkalmazkodás és tanulás lesz, ugyanúgy, mint a te számodra.

Ugyanakkor, kint a világban rengetegen vannak, akik ugyanezzel a betegséggel küzdenek mint te, és tudják, min mész keresztül, mivel kell majd még megküzdened később. Azt ajánlom, vedd fel velük a kapcsolatot; az ACOR.org egy jó kiindulópont. Rengeteg olyan információt megtalálhatsz ott, amely az orvosaid többségének nem is feltétlenül áll rendelkezésére. Az oldal szerkesztői önkéntes munkát végeznek, mindig elérhetők, tudnak a legfrissebb kutatási eredményekről és új kezelési módszerekről - és nem fognak hazudni vagy szépíteni, amikor nehéz vagy "buta" kérdéseket teszel fel nekik. Úgy tudnak majd a barátaiddá válni ebben a nehéz helyzetben, ahogyan mi többiek nem lehetünk képesek. Támaszkodj rájuk. Biztos vagyok benne, hogy tárt karokkal fognak fogadni.

Tanulj minél többet a betegségedről, megbízható forrásokból: amit előre tudsz, arra fel is tudsz készülni. Az érzékelt változásokra így hamarabb fogsz majd reagálni, és ez az orvosaidnak is több esélyt ad majd arra, hogy hatékonyabban tudjanak átsegíteni a kríziseken.

Már valószínűleg megnézted a rákod túlélési statisztikáit. Igen, ezek a számok valóban félelmetesek. Ugyanakkor, a számok nem mondanak el mindent: senki sem tudhatja, mi fog történni konkrétan teveled. Ne hagyd, hogy a számok legyőzzenek. Minden ráknak vannak túlélői, és belőled is lehet túlélő. Élj a mának amíg ezzel a betegséggel küzdesz; légy hálás minden egyes befejezett napért, ünnepelj meg minden túlélt napot, mert ez már önmagában eredmény. Senki sem mondhatja meg neked, hogy hogyan kell magadat érezned: harag, félelem, csalódás, depresszió, bizonytalanság mind hozzátartozik az összképhez, és nekünk, a családodnak és a barátaidnak, a valódi személyed mellett kell ott lennünk. Támaszkodj ránk, amikor erre szükséged van. Nem fogunk elhagyni.

Sokunk számára az igazi tragédiát az jelenti, hogy nem éljük a számunkra lehetséges legjobb életet, akár egészségben, akár betegségben. Ezért, ha én kaptam volna kézbe a diagnózisodat, ezt tenném:

Elrendezném az ügyeimet most, amikor még jól vagyok, hogy üzleti problémák, végrendelet és más komoly döntések miatt ne kelljen nyugtalankodnom olyan időszakokban, amikor nem vagyok jól.

Leveleket írnék és videóüzeneteket vennék fel a gyerekeimnek, az életük későbbi fontos eseményeire megcímezve - 18. születésnapra, érettségire, esküvőre. Egyúttal kitűzném célul, hogy magam is ott legyek legalábbis a "mostanában" bekövetkező eseményeken. Efféle célok mindig átsegíthetnek egy-egy nehéz fázison. És ha mégsem, akkor megnyugvást jelentene, hogy az üzeneteimmel, leveleimmel jelen leszek a többiek életében, ugyanolyan valóságosan, mint aznap, amikor az üzenetet megfogalmaztam. Tudom, hogy a családommal minden rendben lenne - a barátaim és más, számomra fontos emberek nem fogják őket magukra hagyni.

Naplót írnék, feljegyezve minden félelmet, haragot, bizonytalanságot, küzdelmet és győzelmet. Felírnám a céljaimat, és mindig ünnepelnék, amikor egy is megvalósul. Rendszeresen újraolvasnám a korábbi bejegyzéseimet, és figyelném, milyen sok mindent elértem, és mennyit változott a betegségemhez való hozzáállásom.

Ameddig még képes vagyok, sorban megvalósítanám az összes régi vágyamat. Elmennék kötélugrani vagy szigetek körül hajókázni. Elkezdeném végre megírni azt a könyvet. Nem halogatnék tovább semmit, amit eddig csak azért nem csináltam, mert "önzésnek" tartottam volna. Élnék, és mindenbe bevonnám a családomat, hogy még sok-sok közös dologra emlékezhessünk. Kihasználnám a még hátralevő akármilyen kevés időt arra, hogy a lehető legboldogabbá tegyem a házasságomat.

Legjobb tudásom és képességem szerint megkeresném az összes választ az összes fontos kérdésemre az életről, a halálról és a lélekről, és ebben a keresésben segítséget és tanácsot kérnék, valahányszor csak szükségem van rá.

Eközben pedig élném tovább az életemet, olyan normálisan és mindennapian, ahogy csak tudom.

Robin, a rák nem határoz meg téged. Nem vagy azonos a betegségeddel. A betegség sokat kivehet belőled, de az nem ok arra, hogy szégyenkezz vagy elrejtőzz.

Egy dolgot tudok: a halálos betegséggel küzdő emberek közül sokan teljesebb életet élnek a maradék idejükben, mint mások, akik egyszerűen csak megöregszenek. Olyan örökséget hagynak, amelyből mind tanulni akarunk, és olyan utat mutatnak, amelyet követni szeretnénk. Biztos vagyok benne, hogy ezt fogod tenni te is.

Szeretettel:

Martin

Forrás: Felicitász